A kommunikáció legmélyebb szintje nem a kommunikáció, hanem a közösség. Ez több, mint szavak, több, mint beszéd, több, mint fogalom. Nem arról van szó, hogy új egységet fedezünk fel, egy régóta meglevő azonosságra bukkanunk rá. Már egyek vagyunk. De azt gondoljuk, hogy nem. Fel kell fedeznünk az eredeti azonosságunkat. Azzá kell válnunk, amik valójában vagyunk.

Szikrázó napsütésben, március 3-án délelőtt a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia Karitász csoport tagjai látogattak el hozzánk, a hittanteremben vártuk őket. Mindkét csoport szeretettel készült a találkozóra. Márton Andrea és Kunszt Marietta csoportvezetők köszöntése után mindkét csoport tagjai bemutatkoztak és elmondták milyen szolgálatokat vállalnak, milyen ajándékként élik meg a karitász tagságukat, mit jelent számukra az önkéntes szolgálat. A korlátok, határok és a nehézségek is szóba kerültek. Őszintén, derűvel, sok mosollyal, egymás szolgálatát szeretettel elismerve, egymástól tanulva, sok finom sütemény kíséretében teltek az órák. Közös bennünk, hogy saját környezetünkben igyekszünk felismerni a szeretetcselekedetek lehetőségeit, alkalmait.

A délutánba forduló időben együtt ellátogattunk a Csepel II. Jézus Szíve Plébánia ruharaktárába, ahol további kötetlen beszélgetésekkel, örömködéssel zártuk le a mai találkozót, azzal, hogy ismét találkozni szeretnénk.

Ajándék volt az együttlét, a tapasztalatcsere.

Istennek legyen hála! Dicsőség az Úrnak.